mint gumilabdák, úgy pattognak szemeim mögött a szavak..
egy óriásnagy szappanbuborék
ennyi kéne csak nekünk
bent mi ketten
édes álom...
s így írnánk táncba
a szerelmet
az örökkévalóság ünnepén
fotó: bozsó márton
bolyongás
bolyongó mezőkön járva
arcom fényesíti a pára
pillámon ül a szédület
újra felhőket képzelek
égszínkék hátterek futnak össze
s türkizként folynak az ölembe
tenyerem az égre néz.
hallom a zöld színét
hallom az életet
hallom, mit nem lehet
hallom a hangodat
s nem látom arcodat
nem látom azt a csillagot
mely tekintetedben ragyog
"egy magányos ődöngő vagyok, akinek minden kincse egy a lelkében elzárt amulett.
a te arcoddal.."
szörnyen bánom, de be kell valljam nem tudom kitől származik az idézet. kerestem, próbáltam utánajárni, de nem találtam.
azt tudom, hogy otthon van a könyv, amiben olvastam. így elébb vagy utóbb megtalálom.
addig is kérlek nézzétek ezt el nekem.
