mikor összeverődnek a barátok
a SZITen cseverésztek velem
s kürtős kalácsra nyílik a szátok
és a bénán csengő rímeket
is szívetekbe zárjátok
a zöld füvön heverészve
szalont kortyolunk serényen
néha a szökőkútra tekintve
nagyot nevetünk egy viccen
egy kapott pulóverben állok
hogy meg ne fázzak az este
és mosolyogva nézek rátok
az embernek megjön a jókedve
mert ilyenek az igazi barátok
egymásba karolva
vagy egymást dobálva
neveket tévesztve
elméleteket kifejtve
csillogós szemek
huncutul nevetek
köszönöm, hogy vagytok nekem
nem létezik végső következtetés
2011.06.10. 14:04
kötelék, pécsi szál
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr162973055
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.