mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék
sóhaj
egy mély sóhaj..
ennyit érek most.
egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok
mint egy kósza dallammi ismerősen csengúgy lopódzik halkanmégis tudod új és idegena füledbe szállaz estét még kibírodde a másnap utána homlokodra írodszíved ritmustalan dobbanmártogasd a szaftbaha a láng nagyobbra lobbannézd, hogy pirul pirosra