már akartam írni egy összefoglalót a nyárról, Londonról, az Olimpiáról.
többször nekifogtam, de valahogy lehetetlennek tűnik pár sorba vagy egy oldalba sűríteni ezt a rengeteg élményt. sok embert ismertem meg, születtek barátságok. nemcsak a hely és nem csak az esemény nyűgözött le. még most is nehéz feldolgoznom, elhinnem, hogy ez mind velem, velünk történt meg.
az Olimpiát egy különleges, másokra láthatatlan szemszögből látni, tapasztalni, megélni. ez egy olyan élmény volt, amit soha nem fogok tudni elfelejteni, na meg nem is szeretném. :) egy nagyon speciális élethelyzet, az embereken is érezhető volt, hiszen mindenki érezte, hogy nagy teher van most a vállán, hogy kvázi történelmet írunk. mégis olyan családias és bensőséges viszony alakult ki az emberek között. egy nagy összetartó erőnek köszönhetően, most ránk vetődik a világ szeme. és valóban mindegy volt, a Föld mely szegletéről jöttél. Nem hittem volna, de sikerült átlépni olyan évezredes korlátokat, ami már önmagában lenyűgöző volt. Igaz, csak néhány hétre, s talán nem is lehetne többre. Mindenesetre új embereket ismertem meg, teljesen új nézeteket.
Hihetetlenül tanulságos volt.
nem tudom folytatni, :) sosem érnék a végére. Hálás vagyok. Hálás vagyok a barátokért, élményekért, tapasztalatokért. Mindenért hálás vagyok. Köszönöm.
a végére ideteszek egy képet is, nehéz volt csak egyet kiválasztani. legyen ez:
