elhanyagolt utcákon borultam a földre
sáros szilánkok fúródtak a térdembe
felkapaszkodtam egy villanyoszlopra
de a térdem ólomként húzott az útra
levegőt nehezen, az életet könnyen vettem
leroskadtam a kiégett utcai lámpa tövében
szememben mocskos fekete gyárkémények
a sötétszürke felhőkre füstöt leheltek
szakadt ruhák és penészes rongyok között
egy patkánycsalád serényen költözött
be új otthonába: egy nyirkos cipősdobozba
az ég fekete sós könnye hullt az arcomra
utoljára néztem rátok szennyes habok
örökké tartó könnyű ábrándba zuhanok
mint mély seb, úgy szakad fel a lelkem
mint kő, úgy zuhan le minden terhem
érzem már, hogy könnyebb vagyok
lenézek, én vagyok a járdán fekvő halott
nem létezik végső következtetés
2009.02.25. 21:09
feketén
Címkék: feketén
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr70966197
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.