latolgatás

Mélység, magasság

Légy magasság,
hogy mélység tudj lenni. 
Légy tenger,
hogy a csúcsot magadban lásd. 

Légy mélység,
hogy a magasságra felnézhess.
Légy hegy,
hogy a tenger háborogjon ellened. 

A hegyért tengernek,
a tengerért hegynek kell lenned.

/Ferenczi Tihamér verse/

köd és Mecsek

szívmelegedő

kérjük, ne fotózzanak

"Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett."

(Csukás István: Ülj ide mellém)

"Mert tűz körül guggolni, és parázst
Palástként vetni hátra, ez mi lányít
Öreg tündéranyót, kinek parányit
Tűz rejti bőrét, hogy korát ne lásd."

(Finy Petra: Bóbita őszül)

Egy hétvége képekben.
vagy
A hét kérdése: "Felezünk egy agyat?"

Szereplők:
Koponya
Texasi láncfűrészes
A halott nő, aki zombi.
Drakula és a szolgái, azaz
VérRóka és
Vérfarkas
Ollókezű Edward
Samu, a csontváz
és még sokan mások :)

"a kertből vers lett s míg a vers él
        e kert erősebb lesz a kertnél"

                        (Csorba Győző)

(jobban meg sem komponálhattuk volna ezt a képet!)

barátságok, vízpartok, mosolyra késztető pillanatok.
olyan pillanatok, amikre azt mondjuk majd sok év múlva, hogy "ilyenek voltunk" s ráncaink is vidámmá teszik az arcunkat, ahogy a szánk észrevétlen formálódik a boldogság melengető érintésétől.

nos, ma csak annyit mondhatunk: ilyenek vagyunk. :)

Az én Sün Balázsom története,

aki nem kapott szívrohamot, bár nem igen tudta kezelni a helyzetet, s mivel nem tudta mihez kezdjen, csak hagyta magát türelmesen, remélve, hogy úgyis hamar vége lesz. A megpróbáltatás nem volt annyira gyötrelmes, mint amilyennek tűnt vagy amilyennek hitte. Pár perc alatt végeztünk. Illedelmesen köszöntem neki, ő valamit mormogott a bajsza alatt, amit (később kiderült rosszul) úgy értettem, hogy arra kér, vegyem fel s kedvesen simogassam meg. Nem így értette, de végülis nem bánta a dolgot. Aztán már nem került szóba, hogy mit is mondott nekem, de azt hiszem, nem is akarta, hogy tudjam. A feszültséget fokozta, hogy Bálint előkapta a nagy örömre a telefonját, hogy megörökítse véletlen és szerencsés találkozásunkat. Balázs csak forgatta a szemeit, nem volt erre felkészülve. A hirtelen ijedtség után megkönnyebbülten -igaz, először kicsit mélázva, már-már elgondolkodva, mintha nem is akarna elindulni, de végül- fickándozva folytatta útját a bozótos irányába.
Távolodóban még jó éjszakát kívántunk neki, s mi is hazaindultunk.

"a foszló plázsmelegben
heverni elmeredten
ahol a barna pőtyös
katicák rajja kőröz
ahol a pléden áfony
virágzik macska nyáfog
s lopózni egyre beljebb
hogy orcád sem jegelhedd"

/Parti Nagy Lajos/

sok kilóméternyi útfolyam
mögöttem ismét
a lista megnő, olyan
hosszú lett és
színes és tarka,
amilyennek az orrom akarta

tájak, hegyek,
folyók, egek,
dal és hang
művészetek.