szálló hajamon a szándék
vetülete talpamon árnyék
lábamnak dísze lehetett
azt a jólismert kék eret
övezte be bokám felett
mint fehér vásznat fekete keret
andalgó merénylő a képzelet
átfúj rajtam fagyot, szelet
s a hullámtestű izgalom
felszaladt a bal karomon
fülembe búgott bókokat
mosolyba zárva csókomat
nem létezik végső következtetés
2009.05.06. 13:34
hajamba virágot kötött
Címkék: hajamba virágot kötött
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr111106092
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.