megfonnyadt az idő a zsebemben
a nadrágot ledobom az ágyra
az ablakhoz lépek
combomon libabőr
leülök a székre
a lámpát fel
toll a kezembe
papír elő
írás, rajz
dilemma
asztalszélre
nyikorog a fapadló a talpam alatt
ujjam végigfut a naptáron
nehéz az alku
nehéz az idő
kedvetlen képek a falon
kabát lóg a fogason
odakint szürkül
felborult cd állvány
kibújtak a feliratok
fekete filccel
otthagyom
a falról rámtekintő ráncos néni
leint, hogy menjek utána
behúnyom a szemem
megyek
bölcs szemei vezetnek
fekete kabátos férfiak között
követem őt
megállunk
kinyitom a szemem
megfonnyadt a keze a zsebében
