jön a tél
félősen fekszik a dér
a járdán
leple az útnak
fehér lepedő
bársonyos terítő
jön a tél
fehér szemével belém pillant
szerelmes hópelyheket hullat
apró szemcsék
fehér leplecskék
tél!
fedd be a világot
fedd be a mocskos világot
mint egy új özönvíz
úgy terítsd le a vadat
vadul fuldokló világomat
élhetetlen bolygómat
nincs menedék
elfogy az oxigén
feketén folyik a föld
szennyes a fűzöld
füstösen kacag az ég
megháborodott
hamis szín a kék
mely itt fogadott
lepd el egy éj alatt
lepd el mire jő a pirkadat
gyönyörű fehér újszülött
gyönyörű fehér föld
szemével belém pillant
hideg.
bűnös a világ!
s bűnösen hamis a vád
mely önkényesen bírált
kegyelem neki
mégis kegyelem neki
ártatlan világ.
csak a szerelmesen hulló
hópelyheket..
azokat hullasd nekem
hullasd rám terhed
hullasd rám könnyű szavad
hullasd rám magadat..
hullj még..
mily könnyű a lét..
hullj még..
nem sírtam még
