a délelőtt ölébe ültem
az égen semmi sem ragyog
sötétség köde körülöttem
örök menekülő vagyok
folyton útra kelek
ugyanabból az ágyból
számban gyógyszer lebeg
félve a fájdalomtól
szememmel a világba lyukat fúrtam
de az arcokat kerüli
az idegen, kinek bőrébe bújtam
a forró világot is megüli
kitalált ember vagyok
kitervelt a holnapom
eljátszok minden hétköznapot
magamba zárom a tegnapot
egy langyos tavaszi délután
bajszos férfiak kitaláltak
jóllakottan ebéd után
fejembe eszméket fabrikáltak
ráncos kezükből víz fakadt
oltották szomját a tudásnak
piros pozsgás arcuk alatt
nekifutottam a világnak
játéka vagyok az uraknak
zsinóron rángó hajas baba
ujjal rám mutatnak
szórakozásuk díszmadara
