"tudsz-e már egyedül aludni
szemhéjad ránca közt
az ismétlődő örökös sötétet figyelve
mint a szél pörgette szöszt?
tudsz-e odabúvockodó lábak nélkül
magadban melegedni
mikor a paplan súlya jelzi
életed értelmét, hogy ennyi?
tudsz-e kihűlt szobádban homorítva
a fel nem kelő csillagokba nézni
magadba ejtve mint a csecsemő
s elhagyatva mint kiterített férfi
eszed lejár, homlokod vízköves
szobád falát ujjal se tudod érni
tombol a nyár, a nyárnak vége lesz
s a nyárözönben telt szájjal nevetsz
hogy fogaidat a nap fénye éri,
mint szádba ömlő meleg sárga szesz
mert akkor végleges"
nem létezik végső következtetés
2010.05.07. 18:17
magány
Címkék: magany nagy íróktól
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr481982266
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.