fehér kis szőrgolyó
simogatni volna jó
megtámasztotta lábamat
doromb-ol-dalad
ölembe tetted
négy kis mancsodat
szívembe folytad
puha tappancsodat
hiába folytat-
omladok
hiányod fojtat,
fulladok
sós könnyeimbe
fúl ladik
emlék és kép
utasaik
földbe tettük szívedet, májadat
bár hallhatnám még a májodat
ha még egyszer, ha újra..
vigyáznék, hogy ne térj cigányútra,
ha még egyszer karod karom
a bogyós fülbevalómat is neked adom
de már mindhiába
sírok, varnyogok
(rajtam van még
apró karnyomod)
