kár révedni a tegnap otthagyott festőállványon
hogy nem festődött rá se kéz-, se lábnyom
ha minduntalan arra játszol,
hogy életednek maradéka legyen
ne a vászonra mázolj
tedd le végleg az ecsetedet
hagyd múlni, ami úgyis múlni fog
ne srófold tovább a sok limlomot
elixír, varázsszer a palettán
bőrödről gyöngyözőn kacag rád
ragaszkodnál az élethez?
ellenállnál a végzetnek?
hiába vonod be magad,
mert a teflon nem tapad.
