fátyol neglizsébe bújt az ősz
a Föld homloklebenyére szállt a köd
vastag hótakaróval kendőzve el
mindazt, amit elkendőzni kell
minden olyan csodás ma
fehér tiszta fáradhatatlanul üde
a csendes hóra lépve
szívemben pici zsongás tépte
a billentyűk.
ha repülhetnék, tán elrepülnék
törött szárnyú fecske
szajkónak még elmennék
a szőttes naplemente arcára fagy
éjjel rámszakadt a paplan súlya
-emlékszem-
mint apró elefántok
ormányos kis lovak
arcéllel előre!
petyhüdt a láz
aláz
mélán zubog
a szád szélén
megüli
habzik, felszakad a mondat végén
nem létezik végső következtetés
2010.12.20. 21:54
márvány a téli est
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr522528943
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.