mint egy kósza dallam
mi ismerősen cseng
úgy lopódzik halkan
mégis tudod új és idegen
a füledbe száll
az estét még kibírod
de a másnap után
a homlokodra írod
szíved ritmustalan dobban
mártogasd a szaftba
ha a láng nagyobbra lobban
nézd, hogy pirul pirosra