rozsda és avar színek
gőzölik fel a szívemet
a bordó úgy kacsint,
jó volna maradni odakint.
a szívem telve színnel
a dobbanása ível
a nap újra lement
a sziklák hűvösek lettek.
ajkaid parázsként melegítenek fel,
hogy jó volna benne égni el
s a boldog csönd
milyen nagyvonalú,
mint a szádról lepattanó gőz
friss péksütemény illatú.
és mi kell
a délelőttök után?
veled sok-sok ilyen
lomha délután.
és az a márton-napi libacomb
lila káposztával s krumplival
és a dió, a szőlő, a bor
és a sajt.
s együtt nézve a hegytetőről
a naplemente,
mint egy hosszú
tejhabos kávé reggelente.
