latolgatás

Erős légy most kicsi kincsem,
most más a világon nincsen.
Nézd, mennyi mosoly, mennyi szépség,
Nézd az eget, üde kékség!
Nézd a mezőt, mennyi virág,
színes tavaszi kavalkád.

Sok próba áll most eléd,
de sok jó ember áll melléd.
Legyen erőd, legyen hited,
legyen sok kitartás benned!
Gyere, ülj le velem,
erősen szorítsd meg a kezem.

Szép a Világ, ugye látod?
Ne félj drágám, kibírod.
Szeretet és bátorság:
ez mind megvan már.
Itt vagyunk sokan veled,
megyek s megszorítom a kezed.

"Human encounter's the biggest sense of life. Mystical contact like an exploison. In real encounter two beings revealed as two substances which catalyze each other. In this love, time speeds up, inside events rushing. In this encounter you can understand whole existence. In a minute you can live years, levitate in some concentrate."

"az emberi találkozás az élet legnagyobb értelme. misztikus érintkezés. mint egy robbanás. az igazi találkozásokban feltárul a két lény, mint két anyag, melyek egymást katalizálják. ilyen szerelemben meggyorsul az idő, száguldanak a belső események. ilyen találkozásban értheti meg az ember az egész létezést. egy perc alatt éveket élni, lebegni, valami sűrítményben."

"Legyél fiú, legyél kislány, legyél te is név a listán,
aludj sokat, büfizz nagyot, viselkedj úgy, mint a nagyok,
ne szekáld a dadusodat, ne piszkáld a pelusodat,
ne vigyorogj ilyen bután, húzd le szépen magad után,

porzó mellé biggyessz bibét, melléknévből alkoss igét,
ne bazírozz durvább szerre, kattanj rá a sajtburgerre,
csináld szépen, amit mondok, ne szorítsd össze a combod,
hozd a formád, aztán kopj le, amit szoktál, arról szokj le,

ne szomorkodj, bárhogy fáj is, ne csak klikkelj, regisztrálj is,
változtasd meg életed, válts a Vígbe bérletet,
ne kísértsd a mindenhatót, válassz másik szolgáltatót,
őrizd meg a jegyedet, ne mozgasd a hegyeket,

tüntesd fel az adószámod, jöjjön el a te országod,
küzdve küzdj és bízva bízzál, vigyázz nehogy visszahízzál,
csukd-be-szemed, tartsd a szád, várd a világ tavaszát,
semmire se hederítve, feküdj szépen kiterítve,

mint az anyád méhében, pápá, nyugodj békében."

Hadd ajánljam egy kedves ismerősöm írását:

"Titokzatosságom többet árul el rólam, mint gondolnám. Van, akinek nem áll be a szája, ötpercenként állapotfrissít, és úgy érzed, nyitott könyv az élete, a történet mégis a sorok között olvasható. Elárulom maga. Árulom magam. Virtuális szeretet-prostitúció. Ingyen adom magam neked, ha nem kell, elviszi más, nem is élhetnék, ha nem osztanám meg magam. Megosztottságom csak számomra nem nyilvános, és bár listákba szedem az embereket, azt gondolom, figyelnek, és megértenek. Pont azt nem mondom el, ami mint egy túlivott este után a bennem kavargó anyag, a felszínre tör. Annyira megosztom magam, hogy már részekből sem vagyok képes magamat összerakni. A profilom én vagyok, de ember légy a talpadon, aki megfejted, és ha rájöttél ki vagyok, mondd el nekem is. Ugye barátok vagyunk. Családi kapcsolata bonyolult. Bonyolult az akkor is, ha kapcsolatban van. Bonyolult, ha egyedülálló. Bonyolult mindenhogy, mert bonyolult vagyok. Osztom, megosztom, szétosztom, kiosztom, leosztom. Nem tetszik? Ez az én posztom. Értesz is te… én sem értem magamat. Ó, most olyan zárkózott kedvem van, válasszunk egy profilképet, ami kifejez: dr. House, tökéletes. Kifejezi, hogy szarkasztikus, undok, önpusztító vagyok. Valaki vegyen észre. Hm, kaptam három lájkot. Szeretnek. Osztod? Oszt? Nem oszt, nem szoroz. Ez annyira nem illik a profilomba. Oda kellene figyelnem a biztonsági beállításokra. Ja, de még kellene két ismerős az 1500-hoz. Fontos vagyok, befolyásos ismerőseim vannak. Képzeld, nekem ismerősöm a püspök, a pápa, Fankadeli és Ákos is. Vágod? Fontos vagyok. Van egy oldalam is: nyálas idézetek önsajnálóknak. Nagyon jól megy, kétszázötvenezer követőm van, és magam is csodálkozom, hogy mennyi szánalmas ember van. Sokan, olyanok, mint én. Jó, hajnali kettő múlt, akkor kiposztolom, jóéjt <3. Reggel délután kettő van, jóreggelt drágák. Jó reggelt nyár, jóreggel fészbúk, jóreggelt. Boldogság gyere haza."

"A nyári délután
vázra téve visz a bringán.
Darazsak fekszenek a fészeren
részegen.
Ég a délután
úgy ölel, mint mag a csutkát.
Megszűnik ezután, hogy ő meg én
másik lény."

"Remekbe készült, ovális tükörben
nézi magát az antilop.
Nyakában drágakő.

Azt mondjuk rá, szép, mint egy faliszőnyeg.
Azt mondjuk neki, te csak nézd magad,
mi majd szülünk, születünk, meghalunk.

Ilyesféléket susogunk neki,
az őrületben élő antilopnak."

Pilinszky János műve

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 

A szeretet nem féltékeny, 
Nem kérkedik, nem gőgösködik, 

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, 
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 

Nem örül a gonoszságnak, 
De együtt örül az igazsággal. 

Mindent eltűr, mindent elhisz, 
Mindent remél, mindent elvisel."

Pál apostol első levele a korintusiakhoz, 13. rész 4-7. bekezdés

csak úgy, mint a víz az ecsetes pohárban:
sötét és zavaros.
ami nem kerül a vászonra.

néhány dolog ilyen.
az életben sok minden.

ezek talán változtatnak dolgokon,
de nem lényegünk.
nem részünk.

az ecset a kezünkben.
a vonalak, színek és formák
mind mi vagyunk.

az ecsetet én irányítom,
nem a koszos víz a pohárban.

a lényeg a keretben feszül.
a többi...
csak a lefolyóba kerül.

nem azért, mert nem akarunk tudomást venni róluk.
nem azért, mert szégyelljük.
nem azért, mert el akarjuk felejteni.
egyszerűen csak azért, mert nem számít.

riadtan mozdul a hőre a függöny
libbenő hullám vágtató orkán
utána nem marad más 

hangol a radiátor
buggyan a víz magától
ugye hogy más?

seb gyógyulhat de nem múlik a heg
hát ne vigéckedj
hallod a prímást?

sarjad a búza kifut a hóra
hajtsd nyugovóra
jelenthet mást

adj bele mindent: semmit azűrbe
melyiket felülre
(nem tudom)
találja ki más

semmit azűrbe
hiszel az Úrba'? az Azúrba?
itt ki diplomás?

" ahogy a nyakizmok
megfeszülnek, miközben a száj a szájhoz
közelít, bebarangolva az arcot,
vagy épp az arteria radialison
egyszerre végigfutó reszketés,
míg megszorít a kezed itt vagy ott,
a pupillák hirtelen tágulása,
ha nyitott szemmel – mivel látni vágyik,
jaj, látni vágyik minden tag, szövet,
a sejtek és a sejtmolekulák;
mert minden rész a komplementerére
vágyakozik, konvex, konkáv idom,
egésszé lenni "

"-Hellerosz Agnesz, maga tökéletesen meggyőzött engem a realizmus jövőjéről. Ezért javaslom is, hogy a további megbeszélések és az elvi tisztázás, valamint a nézőpontok egyeztetése végett vonuljunk el abba a jó sűrű bokorba, ott ni.

- Herrgottosz Szakramentosz! Hova gondol? Szíveskedjék sürgősen elidegenedni tőlem! Vegye tudomásul, kérem, hogy én immanens vagyok!

-Ön félreért engem. Higgye el, soha, de soha nem hívnék olyan nőt a bokorba, akinek immanenciája felől a legcsekélyebb kétségeim is lehetnének.

- Az egészen más."

kérdőjel homályosítja az eget
eső csepeg, eső csepeg

optimalizálni a látószöget
rímesíteni a verseket
élesíteni a képeket

helyére tenni az ékezeteket
rendszerbe állítani a lépteket

s ki sírni tud vagy csak sírva fakad
a lépések között válaszra akad.

a válasz csak rám vár
mint a lantra tűzött szembogár

üres kezem a hidegtől feldagadt
amiért mentem, az a temetőben maradt

forró lávakövet vagy kék tengervizet?

már akartam írni egy összefoglalót a nyárról, Londonról, az Olimpiáról.
többször nekifogtam, de valahogy lehetetlennek tűnik pár sorba vagy egy oldalba sűríteni ezt a rengeteg élményt. sok embert ismertem meg, születtek barátságok. nemcsak a hely és nem csak az esemény nyűgözött le. még most is nehéz feldolgoznom, elhinnem, hogy ez mind velem, velünk történt meg.
az Olimpiát egy különleges, másokra láthatatlan szemszögből látni, tapasztalni, megélni. ez egy olyan élmény volt, amit soha nem fogok tudni elfelejteni, na meg nem is szeretném. :) egy nagyon speciális élethelyzet, az embereken is érezhető volt, hiszen mindenki érezte, hogy nagy teher van most a vállán, hogy kvázi történelmet írunk. mégis olyan családias és bensőséges viszony alakult ki az emberek között. egy nagy összetartó erőnek köszönhetően, most ránk vetődik a világ szeme. és valóban mindegy volt, a Föld mely szegletéről jöttél. Nem hittem volna, de sikerült átlépni olyan évezredes korlátokat, ami már önmagában lenyűgöző volt. Igaz, csak néhány hétre, s talán nem is lehetne többre. Mindenesetre új embereket ismertem meg, teljesen új nézeteket.
Hihetetlenül tanulságos volt. 
nem tudom folytatni, :) sosem érnék a végére. Hálás vagyok. Hálás vagyok a barátokért, élményekért, tapasztalatokért. Mindenért hálás vagyok. Köszönöm.

a végére ideteszek egy képet is, nehéz volt csak egyet kiválasztani. legyen ez:

"Itt és most
a gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot."


Pilinszky J.

ott, a Temze partján
majd a Szajna partján,
mint két folyó voltunk mi
áramlásban összefolyni

nem vártuk a csodát,
mégis valami megragadta
a világ átadta magát
könnyű mozdulattal kezünkbe rakta

megszűnt a téridő
csak mozdulat volt és sebesség,
ahogy a tested és a testem
láz, de nem betegség

önkívület, új dimenzió
nem lehet nevén nevezni
talán csak hallucináció
volt a csónak, mit nekünk kellett evezni

"lengő nagy árnyak mélytengeri világában
lecsüngő gyökerek közt
egymásba hurkolt gyökerekként összefonódva
én veled gyökérként összefonódva
a természet erős szorításában
így így így így
ez ez ez
így és ez a teremtés
molekulák és atomok robbanása
torpanva ágaskodó csődörök vad párzási kürtszava
pulykakakasok lila vérrel duzzadó nyaka
busmanok tánc-őrülete az éjszakában
nász amit megéltem egyszer
az Eiffel-torony fénycsóvái alatt
minden ami szétágazik s összetart
vihar tisztásán a véren szerzett nyugalom
így így így így
ez ez ez
így és ez a megidézett teremtés
s utána az isten békéje a hetedik nap
a csönd"