ködben dacol az indulattól párás alkonymagas cseresznyefa
zömök törzsén feszülnek kérges erei, s a hangyasávok miatt
egészen olyan, mintha igazi vér folyna az erekben
s talán igazi is..
sápadtbarna ágai remegve intenek hódulatukat jelezve
s a törzs büszkén, délcegen viseli a koronát,
mint patájával dobbantó szarvasbika az agancsot
elmélázva csendes-ültem egy kilépő gyökérre
s a mélapillanatok édessé erjedve forrtak
az örökkévalóság sem volna elég
megízlelni..
