egy festékszagú mozdulattal
mondatba hurkoltam az eget
felhőt bújtattam a szavakba
ahogy kezemet húzta az ecset
a kék lében úszó nyestszőr
mint egy farönk a tó vizén
tutajommá tettem a csöndes
rezgéstelen lé felszínén
így úsztam én a felhő lelkén
mely papíromon kelt életre
hernyóból vált lepkévé
messzi égi utakra teremve
rönkön feküdve borultam fel
belefulladtam az oldott kékbe
felkentem volna magamat a lapra
de az élet feltűzött az ecsetvégre
nem létezik végső következtetés
2009.09.26. 20:44
eget festő
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr631409376
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.