mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék
sóhaj
egy mély sóhaj..
ennyit érek most.
egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok
ősködök sűrűsödnek körémezer esztendők terhe nyomhogy juthatnék az ég föléahol az idő nem hatalomdidergő órában fázoms reszketve átélemhogy feszül a fájdalomnyakam ütőerében
ősködök sűrűsödnek körémezer esztendők terhe nyomhogy juthatnék az ég föléahol az idő nem hatalomdidergő órában fázoms reszketve átélemhogy feszül a fájdalomnyakam ütőerében