az erekkel beszőtt gondolat-fal
négy vonalat feszít maga köré,
égig érő súlyos boltozatként
emelkedik a korlátolt világ fölé.
apró gömböket gurítok végig
az oltalom vágyódó útjain,
s hídként feszülök ki
magamra véve a világ gondjait.
homlokod erős íve alatt
megbúvó szemöldök völgyébe rejtve,
mint zárókő a boltozat csúcsán
lényegét rég elfelejtve.
ott kerekedik nyilvánvalóvá
a nap sárgára festett fénye,
magába foglalva mindazt,
amit ígérni tudnék érte.
nem létezik végső következtetés
2010.04.01. 17:59
egy homlokhoz
Címkék: egy homlokhoz
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tovatuno.blog.hu/api/trackback/id/tr811887458
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.