mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék
sóhaj
egy mély sóhaj..
ennyit érek most.
egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok
arcomon vajúdó fénynyaláboksistergése hallik átvékony bőröm pórusánbelső fülem hetedik dimenzióbankifejti héjából elfolyóbanlecsorduló forróngó lázamminden fojtogató bajátmiként hal meg az arcomonminden nap egy újabb talányborzongó lábak morzejelbe…