latolgatás

 diadaljót derül a szerelem kötéltáncosánahogy piros orral imbolyogva jára katarzis hetedik fokánbodzameleg fájdalom vág pofánhosszú nyárnak néz elébeavas fényű háztetőkreomlik a kék idő,mint izzad-cseppes keszkenő              …

"- Hát ott történt. - A hölgy nézett maga elé, mosolygott, összehúzta a szemét, úgy nézte a hátán vonagló cserebogarat. A mosoly nem múlt el az arcáról. - Nem, nem is lehet elmondani. Mi van ezen elmondani való? Mit lehet elmondani egy huszonötéves orosz férfiról?"

holnapra vajon hol lakok?tán egy ketrecben meghalok 

 téged még utálni is jó volna

 beteges láttamot köp az ég a hegy tövébeahol belemászik lábával a vízbetőle balra betonkockák gurulnakneki a kis piros vonatnakaz utasok kihullnak a zöldrevagy a sárga repce földreapró vérfolt a tájban csábítminden vérfolyást kiszámítpercre tudja mikor sikítsonéleset…

arcomon vajúdó fénynyaláboksistergése hallik átvékony bőröm pórusánbelső fülem hetedik dimenzióbankifejti héjából elfolyóbanlecsorduló forróngó lázamminden fojtogató bajátmiként hal meg az arcomonminden nap egy újabb talányborzongó lábak morzejelbe…

"tudsz-e már egyedül aludniszemhéjad ránca köztaz ismétlődő örökös sötétet figyelvemint a szél pörgette szöszt?tudsz-e odabúvockodó lábak nélkülmagadban melegednimikor a paplan súlya jelzi életed értelmét, hogy ennyi?tudsz-e kihűlt szobádban homorítva a fel nem kelő…

nem, nem, nem, nemnemnemnemnemnemnemnemnem! nem. nem. nem. nem. nem-nem. neeeem. nem-nem-nem. nemnem. nem.          

 "gyere, nyomd a számba a melledmondd, hogy felejtsekbabráld a hajamtegyél le az ágyba"