mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék
sóhaj
egy mély sóhaj..
ennyit érek most.
egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok
mikor a bürokrácia rétestészta módra nyújtja idegeidet ha el-elszakad kifolyik rajta a meggylé az olajos adrenalin a felszínén lebeg a húsleves ihlette foltok bekebelezik egymást egymás után foszlanak szerteszét a tervek az idő kerekén megakad posztmodern képpé halványul az…
nyirkos és párásbőrödön sárgáshomlokgyöngy derengfájó pillákon kerengmállik az észvéle mit érsz?kertedbe lépüdvözít, igé-zmúltat idézfejedet hajtsd lekérdezd, hogy ért-ebánatod gyógyítniszívedet kinyitniúgy mondd, hogy fájjona csontodig lásson