latolgatás

mily nyomós az érvs még sincs miértmessze vagy mostegyedül nehéz a partaz este tolvaj voltmert túl sokat akartnem tudom még mit kavarfel előttem a széls nem tudom az ég pazardelén szemem pontosan mit szemlélbájolót játszik a horizontképembe csap, úgy nevetlátszik rajta pontmost…

s ha járatos az ember...ugyan miben?én járatos vagyoktejfölben s kifliben.a falon kis sárkány csilingelint, lengmegdobálnak mind az angyalokugyan félve szakítok le egy csillagotde titokban beléharapoksóval hint a nyárkávét a múltból kortyolokenyhülnek a szavak és a savaknem hagynak…

mint egy kósza dallammi ismerősen csengúgy lopódzik halkanmégis tudod új és idegena füledbe szállaz estét még kibírodde a másnap utána homlokodra írodszíved ritmustalan dobbanmártogasd a szaftbaha a láng nagyobbra lobbannézd, hogy pirul pirosra

oly meleg van, az idő mostohaúgy látszik, nem szűnik meg soha...

ma kaptam egy nagy ajándékot! és olyan boldog vagyok tőle. :) nem számítottam rá. az amúgy is jó kedvemet most csak exponenciálisan növeli. köszönöm, nagyon köszönöm. amint alkalmam nyílik rá, megmutatom. repesek. :)

pirosan villog a biciklilámpacsalogat a nyár, hív a tájbakis kosárban zöld huzat"lábam alá adj utat"finomra pürél a langymelegarcomba színez a naplement.kézbenkéz, mellkasrahátbágyadtan érem a csodátkis szalag derekamonkioldódik, ha akaromálmosan int a fekvő ég:szép…

gazellád vagyokgöndör lovacskádlépteim nagyokha futok hozzádkis őzikédsimul karodbanbőröd izéttartom a számbanállad ragadhomlokomhozszájam tapada nyakadhozillatod ragyogfényes parfüma tiéd vagyokti-ti-tá szün

"kint fák. csörgő szarkák ágaikon.s Őt csak nem hozza meg az alkonyat!kinyitom arcfesték-dobozomat.becsukom. aztán újra kinyitom."