mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék
sóhaj
egy mély sóhaj..
ennyit érek most.
egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok
"mert szerelmes vagyok a hajábaadyméltó pimaszságábacsikóságába és csacskaságábaelőremeredő két szemébehalálba hulló két szerény térdébetűzvékony fülébekacsosságába és kecsességébejapán kést szorító japános kezébehajába szagába szívébe…
szemedben a szememkezedben a kezemkarod derekamonlábam derekadonbőr a bőrhözmint puha takarókselyem és pamutegymáshoz valókte nekemés én nekedegyütt veled;így legyen.
"Mindenki le akarta venni.Rettentően modernek voltak az ifjak. Rövid hajjal is, hatvanháromban.Pécsett, a zongora mellett álltak. Kicsit ittasan, egy szobában.Reggel öt volt, a dzsámiban harangoztak."