mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék
sóhaj
egy mély sóhaj..
ennyit érek most.
egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok
térdedet hiába nyomtaa járólap laposrakamaszos szeszélykéntmúlik el hajnalontaaz oktalan bizakodásgyújtotta szikraúgy, minthasose lett volnahiába nyílik meg előtted az újév kapujaha négykézláblépsz be rajta
