szálló hajamon a szándékvetülete talpamon árnyéklábamnak dísze lehetettazt a jólismert kék eretövezte be bokám felettmint fehér vásznat fekete keretandalgó merénylő a képzeletátfúj rajtam fagyot, szelets a hullámtestű izgalomfelszaladt a bal karomonfülembe búgott…