egyszer

mint megannyi kóbor rejtelem, úgy tűnik elém most annyi gond és vágy, annyi óhajtott képzelet. szeretném ha felnyílna most az ég, csak addig, míg átrepülnék

sóhaj

egy mély sóhaj.. ennyit érek most. egy őszinte, tiszta, mély sóhaj, ugyanakkor egy elfojtott sóhaj is vagyok

latolgatás

állhatatos hittel állok az ég alatt és tekintek fel orion övére hideg az ég kékje-feketéje borzongva élek itt és nézem az eget végtelen

pécsi szál

"Még biztos te is látod, Amit én látomásos Költészetem útján Íme most eléd tárok." /Lovasi András/

nem létezik végső következtetés

2009.09.26. 20:44 tovatűnő

eget festő

egy festékszagú mozdulattal mondatba hurkoltam az egetfelhőt bújtattam a szavakbaahogy kezemet húzta az ecseta kék lében úszó nyestszőrmint egy farönk a tó vizéntutajommá tettem a csöndesrezgéstelen lé felszínénígy úsztam én a felhő lelkénmely papíromon kelt…

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása