latolgatás

lágy folyam űz a hájba
félve csúszol, de nem kiabálva
ölben dajkál a ráklé
eszed s pénzed is másé
hiába futnál septibe'
a természet lágy ölibe
kezed lecsúszik a vállról
mire fejed hajtottad vón'
angyalhajad kitéped
elhasználódik a lélek
az életbe belekopik
a szívedet teleköpik
s te állsz megkötözve
nem vagy lenyűgözve
csak nézed a hajad
ahogy az ujjadra ragad

lágyan csúszol bele a sárba
halkan, nem drámázva
kicsapódik a hideg zsír
barátod bőre, hája kinyír
míg rátalálsz a magányra
a legeslegjobb barátra

utazom
maraton
hajlik a kar
fülembe' dal
üdvözletem
fűbe teszem
lábbal bele
enne' fene
káromkodom
bocsátkozom
maraton
utamon

faltól falig ér, ha fáj
könnyű ujjad szétfolyik
az ebéd hiába vár
a lábnyomod is elkopik
halántékod megreped
leterít az időfog
rád legyint, mi lepereg
elereszt, ha megfogod

a távolság aprópénz
a zsebedben úgy csörög
ujjaid közt kihullik
tátongó szívedben ücsörög
a magány-űrű csendelet
kiszakít a folyamból
a zajos világ csak eltemet
nem gyógyít a lázadból

vékony bőröd elszakad
futás a nagy semminek
nem kell, ami megmarad
hagyatékok, emlékek

fojtana meg a gúny
s a rögtönzött önismeret!
eltűntetné tán az
arcomra száradt könnyeket..

plakátra ragadt szemek
torzítják el a teret
szikkan a dinamó a kerék felett
Ányos bácsi beleremegett

s az mitől lehet
hogy foszfortól beteg
ki szikrát csiholt Irinyinek? 

fordult a kocka
átfordult Rubikra
balról jobbra
pirosról sárgára

Cirmó kedveli a bogyós fülbevalómat
én meg kedvelem a Cirmót

arcomra ragadt grimasz
csúfolja a világot
azt mondják --de pimasz
ez a lány egy átok

ez itt kérem direktkosz 

nyár,

meleg, fülledt, "szénné égtem" érzés, víz, kókuszos vattacukor. csobogás, csúszda, klóros víztől vörös szem, izzadás, forróság, víz, kókuszos vattacukor. sokvíz, csúszdától összevert test, foszló bőr, víz, lubickolás, kamikaze, turbo, twister, s a többi fantáziadús csúszdanevek. felfújható fotelben, napszemüveg, mert az menő (is). négyszáz forintos ájsztea, kettő. víz, jóleső, hullámok, fetrengés a parton. fürdőruha igazgatás minden merülés után (és előtt). valami lemezlovas a hangosbemondóban, hív, de nem megyek. kánikula, sokk, megint víz, jarjavizen.hu, úszás, labda, és természetesen a kókuszos vattacukor.

nyár.

hajamba kapok
félek, dadogok
meg s megfulladok

hánykolódom s nem értem hol kezdődik és bukik el,
ami ma áll és napról napra, újra-újra színre kel
mi hozza, viszi, rakja, teszi mindig oda, ahova kell?

odahabarodik, keveredik el
tudja, szívemnek mi kell,
de nekem drágán sem adja el

ahogy a magas helyről (ahol vagyok) letaszít
belőlem egy nagyobb test-karéjt kiszakít

megmarkol
majd elenged
nem vérzik
csak kienged
 

aludj ma az ölemben
hunyd le szemed
megsimítom a fejed
add a kezed

hajadba fúrom ujjaim,
fülcimpádon koccan a körmöm,
állkapcsod útjain
nyakadhoz könyörgöm

arcodon édes kontraszt
remegtet szívesen,
szemeid pont azt
tetézik negédesen

az idő csak összenyom;
fülledtmeleg kábulat
aludj ma a vállamon

hajadba fúrom az ujjam.
 

akarom
magamon
tartani
a karod.

csigáim ébredeznek
örökbe fogadtam őket.
nem azért, mert nyákosak, hanem mert spirál alakú a házuk.

"a kicsi patakban csobog a víz,
víz partján kicsi csiga mászik.
forog a malom kereke szaporán,
csak a, csak a ritmusa hall'szik"

nem bírtam ki. megharaptam. jóvolt.

mm.

egyedül bármit merek
a tükörbe is tekinthetek
egyedül bátor vagyok
egyedül nem tudom, ki vagyok
egyedül nincs tét
egyedül nincs kiért
egyedül beszorít a tér
egyedül mit sem ér

áfonya, amit szeretek. nagyon. lila lesz tőle a szám.
a sajtot is szeretem. 
fésülködni nem szeretek.

"de velem ne izélj, te mulata,
mulata, kinevetsz te, hallom,
hogy ilyen meg olyan az orrom,
mint a nyakravaló bütyke, na!

dehogyis vagy olyan okos,
ha fel is fújod magad,
csak igen nagy a te szád,
de rövid a bongyor hajad.

annyira kelleted a tested, annyira,
annyira kitátod a csõröd, annyira,
annyira emeled az orrod (annyira...)"

annyira.

 diadal

jót derül a szerelem kötéltáncosán
ahogy piros orral imbolyogva jár
a katarzis hetedik fokán
bodzameleg fájdalom vág pofán
hosszú nyárnak néz elébe
avas fényű háztetőkre
omlik a kék idő,
mint izzad-cseppes keszkenő

                *

álmában hallotta Máriát
s csak most olvassa a bibliográfiát

                *

pipacs szirmú délelőtt vas pászmákon utazok
egy fej nélküli nyakláncos nőbe botladok
mellkasán tapog
mert a gyöngysor lafog

                * 

mindenki azt teszi, amihez csak kedve
közkútra került az emberiség nedve
ihatod vagy benne fürödhetsz
mindezen meg is ütközhetsz
kenyeredre kenheted, tunkolhatod
vagy épp testedre is csorgathatod
akkor fokozza legjobban a vágyad
ha már előtte kihánytad

              *

derűs kacatokba vész az agy,
elmeríti körben a zagy
a szíved pörgeti
majd a széllel jött por elfedi
szeplős hangod rámmered;
a zajló tenyér hol lehet,
mi homlokra tapad,
ha semmi sem marad?

               *

két ház közti résen át
a viadalt nyert éjszakát
készpénzért megveszem
egy összegben fizetem

               *

lassul a fény az üvegházban
felforgók ülnek a mázban
felforgatók kőre hülnek,
hátukkal a falnak dülnek
akik maradtak
hát-jelet hagytak
amit az üvegre nyomtak

 

"- Hát ott történt. - A hölgy nézett maga elé, mosolygott, összehúzta a szemét, úgy nézte a hátán vonagló cserebogarat. A mosoly nem múlt el az arcáról.
- Nem, nem is lehet elmondani. Mi van ezen elmondani való? Mit lehet elmondani egy huszonötéves orosz férfiról?"