latolgatás

 jön a télfélősen fekszik a déra járdánleple az útnakfehér lepedőbársonyos terítő jön a télfehér szemével belém pillantszerelmes hópelyheket hullat apró szemcsékfehér leplecskéktél!fedd be a világotfedd be a mocskos világotmint egy új özönvízúgy…

tágra nyílt a szemem: ugyanaz a pupillará-rácsukódik egy feketébb szempillatükrében ugyanaz a szivárvány derengugyanaz a kék szín keverve lengmost is ugyanúgy nézek rádugyanúgy, mint az elejénszemem félve várhogy miként nézel majd feléma tekinteted súgmost is ugyanúgya…

váltakozom, mint az évszakokidőről időre más vagyoklevelem hullatomnövesztem új lombomfagyosan rezgő ágaimhomokban futó lábaimvad vagyokvagy igát húzó baromostoba állatmiben magot vet az alázatpasszív dühöngőkorlátokat nem tűrőlángban égő szellembőrömet szétfeszítő…

megfonnyadt az idő a zsebembena nadrágot ledobom az ágyraaz ablakhoz lépekcombomon libabőrleülök a székrea lámpát feltoll a kezembepapír előírás, rajzdilemmaasztalszélrenyikorog a fapadló a talpam alattujjam végigfut a naptáronnehéz az alkunehéz az időkedvetlen képek a…

jövőképem felkockázottan hever a polconpercei elcsúsznak folyós szavaimonálnok fénnyel hasított a homálybabeléfeszülten vált lágyból durvábakáoszból kifektetett képzelt románcvibrált kusza rezonált felejtésnyi táncegy este angol keringő szép ruhábande sportcipőben már…

egy festékszagú mozdulattal mondatba hurkoltam az egetfelhőt bújtattam a szavakbaahogy kezemet húzta az ecseta kék lében úszó nyestszőrmint egy farönk a tó vizéntutajommá tettem a csöndesrezgéstelen lé felszínénígy úsztam én a felhő lelkénmely papíromon kelt…

vasaló alatt ropogott a szennyes kabátfekete füsttel égette bele magáta vasaló talpa ércesen úszottbele az anyagbafémes kék gombok gurultak lábam közéegyikre ráléptem ne lássam többétág pupillámban kihólyagosodottvörösen fájó ujjakat kapoks a kék gombok mint apró…

jó volna névtelenné válnikavicsokat tóba dobálniletűnt árnyakat idéznia holnaptól sose félnihűs avarba lépnicitromfüvet tépnipiros bogyókat szedniazokat arcomra kenniázott barackot ennifejemet kőre tennivadakat kergetnivadaktól rettegnifenyőgyantától ragadninyers húsba…

életszag álompóknaptárak rádióüvegpalack kalapházak híd alatttemplomtoronyhitem morzsolomárnyjáték hóeséstömegsír késfenéshalál délutánkocsma udvaránketyegő semmimáshova mennibarack csakralevél a naprasajtos almakaptár szoknyaszakadt lapokmúló kínpadokólomból…

az éjszaka útjára ülveülhetsz csak tűrve fájdalom szülteindulattá kövülve

szálló hajamon a szándékvetülete talpamon árnyéklábamnak dísze lehetettazt a jólismert kék eretövezte be bokám felettmint fehér vásznat fekete keretandalgó merénylő a képzeletátfúj rajtam fagyot, szelets a hullámtestű izgalomfelszaladt a bal karomonfülembe búgott…

szádban szuszog az időa körhintán szédülőtekintetem kíséri lélegzetvételedetpilláid felém küldenek apró morzejeleketálmaid kódjai ezeklomha áramütésekidegpályáidon kóbor szikrahatárokat döntögetkódfejtők rejtett titkai:arcod kisimult gondjaibarázdákba titkolt…

elhanyagolt utcákon borultam a földresáros szilánkok fúródtak a térdembefelkapaszkodtam egy villanyoszloprade a térdem ólomként húzott az útralevegőt nehezen, az életet könnyen vettemleroskadtam a kiégett utcai lámpa tövébenszememben mocskos fekete gyárkéményeka sötétszürke…

ősködök sűrűsödnek körémezer esztendők terhe nyomhogy juthatnék az ég föléahol az idő nem hatalomdidergő órában fázoms reszketve átélemhogy feszül a fájdalomnyakam ütőerében 

képtelen keretben feszüldereng a függönyön keresztülálmos-kócos lány vagyokreggeli fény, hunyorítokgyönyörűt ébren álmodokapró fehér bárányoknyújtóznak a legelőnotthont ad a lepedőmkis bárányok tipegnekugrálnak és nevetnekbohókás szép reggelemágyból kelni…

ködben dacol az indulattól párás alkonymagas cseresznyefazömök törzsén feszülnek kérges erei, s a hangyasávok miattegészen olyan, mintha igazi vér folyna az erekbens talán igazi is..sápadtbarna ágai remegve intenek hódulatukat jelezves a törzs büszkén, délcegen viseli a…